Ahogy az borítékolható volt, az idei cannes-i filmfesztiválon a Rendezők Kéthete-szekcióban szervezett Quentin Tarantino-eseményre kellett a leghosszabban sorban állni a tűző napon, itt ment a legnagyobb könyöklés a jó ülőhelyekért és a biztonsági emberek csak itt próbálták a teremben folyamatosan cirkálva elérni, hogy a közönség ne fotózzon és videózzon. A hatvanéves rendező kicsit testes, apukás farmert és viseltesnek tűnő fekete zakót öltött magára, de az energiája jobb, mint valaha:
A háromórás program első felében levetítették a Tarantino által választott meglepetést, John Flynn 1977-es Mennydörgés (Rolling Thunder) című bosszúfilmjét, méghozzá 35 mm-es kópiáról, ami különleges élmény ugyan, de a hangminőség annyira rossz volt, hogy néha nem lehetett érteni a dialógot. Tarantino elmesélte, hogy „az anyámmal és az akkori férjével láttam először a filmet 1977-ben. Nem is erre voltam igazán kíváncsi, hanem A sárkány közbelépre, amivel párban vetítették. Azt már az összes osztálytársam látta, de nekem addig kimaradt. Már mindent elmeséltek róla előre, így az nem is volt olyan nagy élmény, és amikor elkezdődött a Mennydörgés, rögtön meg is feledkeztem A sárkány közbelépről.”
A vetítés után másfél órás beszélgetés következett Tarantinóval, aki elmondta a Mennydörgés kapcsán azt is, hogy „emiatt a film miatt éreztem először azt, hogy filmkritikus lehetek. Kinéztem a telefonkönyvből John Flynn számát, felkerestem, és interjút készítettem vele. Aztán még sokszor újranéztem különböző közönségekkel, és figyeltem a reakciókat is. Még ma este is észrevettem apróságokat a filmben, amiket korábban nem.”
A Mennydörgés egy amerikai katonatisztről szól, aki hét év vietnámi hadifogság után hazatér, és nem sokkal később fegyveres betörők lemészárolják a családját. A veterán bosszúhadjáratra indul, ami véres leszámolásban kulminálódik egy mexikói bordélyházban. A forgatókönyvet eredetileg Paul Schrader írta nem sokkal a Taxisofőr után, de végül egy átdolgozott verziót forgattak le. „Schrader a mai napig nem vállalja fel a filmet, ahogy én sem vállalom Oliver Stone Született gyilkosokját nagyon hasonló okokból. A sztori majdnem ugyanaz, mint az eredeti forgatókönyvben, de mások a figurák. Schradernél a főhős és a főhősnő is rasszista. A bordélyházig a bosszúfilmek szokásos narratíváját követi, de szemben a filmmel, a könyvben a végén mindenkit megölnek a bordélyházban, a kurvákat és a vendégeket is, kiderül, hogy tök őrültek. Schrader panaszkodott, hogy a fasiszta bosszúfilmek kritikáját írta meg, erre csináltak belőle egy fasiszta bosszúfilmet. Én erre azt mondom, hogy a Mennydörgés tényleg fasiszta bosszúfilm, de a legjobb.”
Természetesen rögtön jött a kérdés Tarantino filmjeinek erőszakosságáról, és hogy van-e olyan filmes erőszak, amit nem tart indokoltnak.
Európai és ázsiai filmekben előfordul, hogy állatokat ölnek, én ennél meghúzom a határt. Nem ölök állatokat a filmjeimben, mert a moziban nem azért fizetek, hogy valódi halált lássak. Nem igazi a vér, csak hülyéskedünk, és normális esetben nem sérülnek meg az emberek. Még rovarokat sem ölnék filmben.
Hozzátette cím említése nélkül, hogy látott már olyan horrorfilmet, amit szükségtelenül erőszakosnak talált, „de ott is …read more
Source:: 24.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!