November 30-án mutatják be a mozikban Egy zuhanás anatómiája című lélektani krimit, amely Cannes-ban elnyerte az Arany Pálma-díjat. A díj teljesen megérdemelt, végre nem a szokásos műfaji kliséket durrogtatta. De aki körömrágós izgalomra és véres részletekre vágyik, az nézzen inkább Stephen King-adaptációt.
A tárgyalás nem az igazságról szól
A francia rendezőnő, Justine Triet filmje bizonyos értelemben nagyon hasonló a streaming szolgáltatókon fellelhető végtelen mennyiségű krimihez. Az alaptörténet tehát nem túl eredeti:
Sikeres német írónő francia férjével és látássérült gyerekükkel a francia Alpok egyik kis falujában él. A férfi váratlanul lezuhan a ház felső emeletéről, és meghal, azonban nem egyértelmű, hogy baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság történt. A feleséget, Sandrát meggyanúsítják, ártatlanságát hosszú, rendkívüli érzelmi, mentális megpróbáltatást jelentő eljárásban kell bizonyítania.
Ezt az átlagkrimiktől alig különböző történetet viszont egyedi módon dolgozza fel Triet: nem arra épít, hogy kétségek között tartsa a nézőt, hanem azzal foglalkozik, hogy Sandra és az ügyvéd hogyan bizonyítják a bíróságon, hogy a nő ártatlan. Amikor Sandra először mondja ügyvédjének, hogy nem ő ölte meg a férfit, akkor hangzik el a film alaptétele az ügyvéd szájából: nem ez számít, a tárgyalás nem az igazságról szól.
Innentől kezdve pedig már mindegy, hogy Sandra azt gondolja, valójában baleset következtében zuhant le a férje az emeletről. Az ügyvéd szerint a holttest helyzetéből és az ablakpárkány magasságából ítélve lehetetlen, hogy bebizonyítsák, baleset történt, ezért ráállnak arra a narratívára, hogy a férfi öngyilkos lett. Sandra először tiltakozik, hogy ez történt volna, de később egyre több részlet ugrik be neki, amik arra utalnak, hogy a férje öngyilkossági kísérleteken gondolkodhatott.
Az viszont sokáig nem derül ki, hogy a Sandra által felidézett események ténylegesen annak a bizonyítékai, hogy öngyilkosság történt, vagy már Sandra emlékezetét is irányítja az öngyilkosságnarratíva.
Sandra ugyanakkor maga is kételkedik. Akkor is, amikor az ügyvéd a bíróságon éppen azt vezeti le, hogy a férj mennyire lehetett depressziós, ami aztán az öngyilkossághoz vezetett, Sandra odasúgja, hogy a férje egyáltalán nem ilyen típusú ember volt, mint amilyennek az ügyvéd lefesti. Az ügyvéd azonban csendre inti Sandrát, hiszen ebben a perben nem az igazság a fontos.
Mintha dokumentumfilmet néznénk
A Sandrát játszó Sandra Hüller minden arcrezdülése kifejező, miközben remekül hozza a kissé merev, távolságtartó németet. Karakterének összetettségét jól adja vissza: gyilkossággal gyanúsított nő, érzelmes anya, sikeres írónő és megfáradt, gyászoló feleség egyszerre. Szintén remek az ügyvédet alakító Swan Arlaud, de még a legkisebb mellékszerepban látható színészek is.
Az Egy zuhanás anatómiájának ugyanakkor nem hibátlan film. Túl sok időt szentel magára a tárgyalásra, a nézőt a tárgyalótermi hallgatóság közé helyezi: így aztán szinten minden részletet bemutat, még az ügy olyan mozzanatait is, amelyek mind a tárgyalás, mind az egész film szempontjából teljesen lényegtelenek.
Például felolvasnak Sandra könyvéből egy részletet, amelyben egy szereplő elképzeli, hogy milyen lenne megölni a férjét. Vagy ugyanilyen jelenet a látássérült fiuk, Daniel vallomása, aki a maga ártatlanságával mesél el egy …read more
Source:: 444.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!