Hujber Ferenc: Soha nem leszek öngyilkos

Sok telefonhívást kapott, amióta nyilvánvalóvá vált, hogy itthon van és megint dolgozik?

Volt minden, most is egy podcastból jövök. Hogy nevezik azt, amikor a hangot is felveszik, de kamerákkal is rögzítik?

Podcastműsornak.

Na, ott voltam most! De még mindenki kivárásra játszik, hogy mi lehet a Ferivel, mit akar most, megőrült-e megint.

Korábban azt nyilatkozta, „az elmúlt 15–20 évben annyi embert megbántottam, hogy csoda, ha nekem még bárki munkát ajánl vagy hívnak valahová.” Ezek szerint léteznek csodák.

Nagyon sokáig bejött mindenkinek a stílusom, az a fajta rock and roll életérzés, amit közvetítettem – hogy a Hujber egy jelenség, mindig tud újat mondani. Folyton azt kaptam vissza, milyen brutálisan őszinte vagyok, akár még önmagammal szemben is. És ez iszonyatosan tetszett mindenkinek. Talán még most is így van.

Miért akarja újjáépíteni magát? Merthogy ezt a szót használta önnel kapcsolatban a párja egy magazin kérdésére.

Vannak erős alapjaim, amikre felépítettem különböző építményeket. Azokat aztán szisztematikusan porig romboltam. Most már vagyok olyan építőmester, hogy amit most építenék, már nem tervezem lerombolni.

Azt gondolom, hogy az én kalandozásaimnak szép lassan vége van. Szeretném megtalálni a helyemet a társadalomban.

Ez az építési folyamat hogyan néz ki belülről? Régi sérelmek elsimítása, nagy bocsánatkérések? Mi tartozik ebbe?

Az nagyon fontos, hogy meg kell tisztítani az alapot, amire építenél. Ne legyenek eldugott aknák, amik felrobbanhatnak, ne maradjanak üvegszilánkok, amikbe beleléphetnek ártatlanok. Hogy is mondják, amikor óvatosan közlekedik az ember…, miken lépked?

Tojáshéjakon.

Úgy van, tojáshéjakon lépdelve találkozom emberekkel. Ha valakit nem ismerek, a bemutatkozás után rögtön megkérdem, megbántottam-e a múltban. Történt-e esetleg köztünk bármifajta ellentét. Látott-e olyan állapotban, amivel negatív benyomást keltettem. Ha igen, akkor bocsánatot kérek. Emlékszem hölgyekre, akiket szavakkal bántottam, újságírókra, akikre nagyon csúnyákat mondtam – kollégákról nem is beszélve. Az elmúlt hat hónapom, amióta föl-le rohangálok Budapest és London között, nagyjából arról szólt, hogy romokat takarítottam.

Stohl András mellett ön a másik olyan szereplő a médiában, akinek látszólag mindent megbocsátanak a tévénézők, színházba járók, médiafogyasztók. Kinyit olyan kapukat, amiket más nem?

Én csak remélni tudom, hogy ez igaz, persze legbelül érzem, mert ma is mondják az emberek: Feri, szeretünk téged, akkor is szerettünk, csak nem hitted el, nem fogadtad el, hogy szerethető alak vagy, mindenre ugrottál, minden tüske beléd fúródott, mindennel meg tudtak sebezni. Aztán az arra adott reakcióm meg olyan volt, mint ágyúval verébre, tehát egy brutális viszontválasz.

A szakma megbocsátott vajon? 

Szerintem nem, és soha nem is fog. Tizenöt éve mondta nekem Alföldi Robi, hogy azzal a húzással, mikor én Garas Dezsőt otthagytam a Nemzetiben az Anyám, Kleopátra bemutatója után, gyakorlatilag felmondva…, azt soha nem fogják nekem megbocsátani. Ott én már bekattantam. Iszonyatosan gyorsan elértem mindent: 1999-ben végeztem a Színművészetin, 2002-ben már az egész ország tudta, ki Hujber Ferenc. Játszottam a Nemzeti Színházban, a Valami Amerikában, a Barátok köztben.

Meglepte, mikor néhány éve, sokévnyi háttérbe vonulás után meghívták A Konyhafőnök VIP-be?

Akkor még aktívan füveztem, azt gondoltam, majd megismétlem a nagy visszatérést egy újabb nagy győzelemmel.


Itt a Sztárok a jégenre utal, ami viszont TV2-s produkció volt, és szintén külföldről hazatérve vállalta el évekkel korábban. Ott győzelem lett a vége, ám a gasztroműsorban nem.

Mielőtt igent mondtam a felkérésre, mondtam …read more

Source:: 24.hu

      

(Visited 1 times, 1 visits today)




Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!