David Cameron volt brit kormányfő külügyminiszterként tért vissza. Az ügy hátterében közvetlenül az áll, hogy Rishi Sunak miniszterelnök és Suella Braverman belügyminiszter a nagy-britanniai palesztinpárti tüntetések kapcsán folytattak nyilvános csörtét. Sunak a szólásszabadságra hivatkozva arra utasította a kormányt, hogy engedélyezze a demonstrációkat. Braverman – a Konzervatív Párt radikális szárnyának vezető személyisége – viszont a magyar kormányéhoz hasonló álláspontot foglalt el. Szerinte az októberi Hamász-terrorakció tükrében minden palesztinbarát megmozdulás az iszlamizmus pártolása, ezért betiltandó. Mivel a közrendért felelős belügyér a saját területére vonatkozólag szállt szembe a miniszterelnökkel, Sunak azonnali hatállyal menesztette.

Shunak ezután James Cleverlyt helyezte át az egyik miniszteri székből a másikba: külügyminiszterből lett a belügyért felelős. Így kapta meg a megüresedő pozíciót Cameron.

Bár egyes döntésekkel nem értettem egyet, számomra egyértelmű, hogy Rishi Sunak erős és rátermett miniszterelnök, aki példamutató vezető ezekben nehéz időkben

– nyilatkozta Cameron a kinevezése után, majd hitet tett a nyugati szövetségi rendszer mellett.

A csere hátterében azonban több van, mint pusztán két politikus személyes konfliktusa. Nagy-Britanniában előreláthatólag 2024 decemberében lesz parlamenti választás. A Konzervatív Párt jelen állás szerint csúfos vereséget szenvedne, ezért Sunak régóta keresi a kulcsát annak, hogy a zuhanást megállítsák,

Úgy tűnik, most éppen mérsékeltebb irányba fordítaná a torykat. Ebben lehet fontos momentum, hogy visszahozza a párt liberális szárnyához tartozó Cameront a kormányba.

A brit történelemben nem példa nélküli, hogy egy korábbi, akár bukott kormányfő később miniszterként térjen vissza. Azonban legutóbb Alec Douglas-Home-mal történt hasonló, az 1970-es években.

Egyetemről a bársonyszékek közelébe

David Cameron 1966. október 9-én született Londonban egy jómódú családban. Középiskolai tanulmányait a nagy presztízsű Eton College magángimnáziumban végezte – hasonlóan a brit politikai elit számos tagjához. Ezután Oxfordban hallgatott filozófiát, politikatudományt és közgazdaságtant. Miután kitüntetéssel diplomázott, rögtön a politika közelébe került: 1992-től a Konzervatív Párt kutatási központjában helyezkedett el, ahol több miniszternek is adott tanácsokat. Amikor 1997-ben a toryk elvesztették a választásokat, átment a versenyszférába, és egy kommunikációs cégnél dolgozott, később annak igazgatója lett.

2001-ben ellenzéki képviselőként tért vissza a politikába. Karizmája és kiváló szónoki képességei révén hamar fontos pozíciókhoz jutott: a párt frakcióvezetője, majd 2005-ben elnöke lett. A konzervatívok 2010-es győzelme Cameront emelte a kormányfői székbe.

Politikai irányultsága az egyetemi évei alatt alakult ki. Csatlakozott az Oxfordi Konzervatív Diákszövetséghez, ekkortól erősen befolyásolta gondolkodását a Benjamin Disraeli, viktoriánus-kori politikus által képviselt „one-nation conservatism” („egységes nemzeti konzervativizmus”). Amíg a 19. századi klasszikus liberálisok vagy az 1980-as, ‘90-es években a pártot uraló thatcheristák szerint az egyén teljes egészében maga felel a sorsáért, ezen irányzat hívei úgy gondolják: Nagy-Britanniában mindenki egyazon nemzet része, ezért a közösség és az egyén felelősséggel tartoznak egymásért.

Nem kérdőjelezik meg a szabad piacgazdaságot és az alacsony adók szükségességét, de elfogadják a korlátozott és feltételekhez kötött jóléti transzfereket.

Cameron nem tekinthető teljes egészében ezen irányzat hívének, sok elemző szerint inkább thatcheristának számít. Annyi bizonyos, hogy társadalmi kérdésekben inkább progresszívnek tűnik, és kormányzása a morális kérdések …read more

Source:: 24.hu